160 éve, 1855. november 17-én David Livingston felfedezte a később Viktória királynőről elnevezett vízesést.

David Livingstone

David Livingstone skót orvos-misszionárius első, 1841 és 1849 közti dél-afrikai térítő útjai után indult északra, a földrész belsejébe. Célja "a kereszténység, a kereskedelem és a civilizáció" terjesztése volt. Az afrikaiakat magával egyenlőnek tekintette, iparra és földművelésre próbálta tanítani őket, de nem volt hagyományos misszionárius, egy idő után hajtotta az ismeretlen földrész felfedezésének vágya. Neve az 1849-es, Williamm Oswell vezette expedíció révén vált ismertté, akkor fedezték fel a Ngami-tavat, amiért a Brit Királyi Földrajzi Társaságtól aranyérmet és pénzjutalmat kapott.
1853-ban Dél-Afrika északi határától, Kolobengből indulva átvágott a Kalahári sivatagon, Linyantinál érte el a Zambézit, Afrika negyedik legnagyobb vízfolyását. A folyótól novemberben indult az Atlanti-óceán felé, néhány makololo törzsbeli kísérőjével, nagy viszontagságok árán a következő év májusában érte el az angolai Luandát, és egy év múlva érkezett vissza Linyantiba. 1855 novemberében kelet felé indult a folyó mentén, ekkor fedezte fel a nagy vízesést. 1856 májusában jutott el a mozambiki Quelimanéba, átszelve Afrikát. Angliába érkeztekor nemzeti hősként fogadták.

Viktória vízesés

A Zambézi folyón, Maramba város mellett található zuhatagot az akkori brit királynőről nevezte el. A Viktória-vízesés eredeti neve: Moszi-oa-tunya, azaz mennydörgő füst.
Tovább>>>>>