Az első olimpiai játékokat a hagyomány szerint i. e. 776-ban rendezték a görög városállamok versenyzői. Ettől kezdve négyévente gyűltek össze Olümpiában, hogy összemérjék erejüket. A győztesek óriási tiszteletnek örvendtek, nők nem indulhattak a versenyeken, még a nézőtéren sem jelenhettek meg. A római hódítás után az olimpiák presztízse csökkent, végül I. Theodosius császár 393-ban betiltotta a játékokat a kereszténység pogányság elleni harcának nevében.
Pierre de Coubertin
Az olimpiai eszme felélesztését a reneszánsz óta többen felvetették. 1834-36 közt Skandináv Olimpiai Játékokat rendeztek Ramlosában, Angliában 1849-től William Penny Brookes alapította szervezet tartott olimpiai fesztiválokat, 1859-től az Evangelisz Zappasz által kezdeményezett Pánhellén Játékokat szerveztek. 1890-ben Pierre de Coubertin báró, a Francia Atlétikai Szövetség főtitkára Angliában járt, ahol tanulmányozta az ottani testnevelési rendszert, s az angol nyelvű nemzetek számára megrendezett Much Wenlock-i játékok nagy hatást gyakoroltak rá, ekkor fogalmazódott meg benne a modern, nemzetek feletti olimpiai gondolata.
Coubertin 1892. november 25-én Párizsban az olimpiai játékok felújítása érdekében sorsdöntő előadást tartott, amelyben szinte "megtervezte" a sport béketeremtő arcát. Olyan olimpiát képzelt el, amelyen minden nemzet részt vehet, és az angol fair playt az antik tradícióval akarta ötvözni. 1894. június 23-án Párizsban kongresszust tartottak, amelyen 13 ország 49 sportszövetségének képviselői vettek részt, s megalakították a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot (NOB). Az egyik első meghívott tag, Coubertin magyar barátja és harcostársa, Kemény Ferenc volt, akit még távollétében is beválasztottak a vezetésbe, így személyén keresztül a magyar sport az ötkarikás mozgalom alapítóinak egyike. A társaság ekkor készítette el az Olimpiai Chartát, amelynek alapelvei ma is érvényesek.
Tovább >>>
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése