90 éve Hajdúszoboszlón hőforrást találtak

Magyarország az első világháború utáni békeszerződések következtében elveszítette néhány jelentős szénhidrogén-kutatófúrásának eredményét Erdélyben, a Felvidéken és a Délvidéken is, ezért az addig ismeretlen Pannon-medence várt feltárásra. A Magyar Királyi Földtani Intézet kezdeményezésére a tiszántúli területen már 1917-ben megindult a torziós ingával való mérés, 1918-ban pedig a Nagyhortobágy-1. sz. fúrás elmélyítése. A háború után a pénzügyminisztérium (a szénhidrogén-kutatás ehhez a tárcához tartozott) az alföldi mélyfúrások megindítása mellett döntött, és a mérések nyomán Böhm Ferenc bányamérnök és Böckh Hugó geológus ki is jelölték az első szénhidrogén-kutatófúrás, a Hajdúszoboszlói I. sz. fúrás helyét a Vérvölgyben.

Böhm Ferenc

Böckh Hugó

Amikor Böckh 1923-ban külföldre távozott, Böhm Ferenc Pávai Vajna Ferencre, a minisztérium bányászati főosztályának geológus-főmérnökére bízta a kutatás folytatását. Ekkor már a Vérvölgyben 33o m-t ért el a fúrás, amelyet Pávai Vajna leállított, és saját módszerével új helyre, az úgynevezett Bánomkert délkeleti részére kívánt telepíteni. Hosszas tárgyalások után a város vezetősége beleegyezett ebbe, és végül a Pávai Vajna javasolta hely lett a Hajdúszoboszló I. sz. fúrás, illetve hévízkút helye. A munkálatokat, amelyeket Pávai Vajna személyesen felügyelt, 1924. december 16-án kezdték el. A fúrás célja a szénhidrogén feltárása volt, bár Pávai Vajna már ekkor sejtette, hogy a felszín alatt termálvíz is lehet.
Tovább>>>>